2012. november 14., szerda

KÉZÍRÁS... MARGÓN (2) - A gépek támadása

Kép forrása: PazarCuccok  - www.pto.hu

Csak a világos tájékoztatás kedvéért: még mindig nem az a Margó a téma... (előzmények: ITT)

Tehát köv. a folyt....

Téééényleg, fene se gondolta volna '90-ben, amikor gőzerővel kalapáltam az iratmásolatokat (minimum) három példányban indigóval írógépen - és csúcs volt az érzés -, hogy húsz év múlva már ez az írógépes viszonyom időszakos leporolásra fog korlátozódni (biztos, ami biztos, ma is van fönn egy, a szekrény tetején).



Hiszen túl voltam a héja stílusú gépelésen (köröz-köröz-lecsap), ujjaim már nem fetrengtek izomlázban, elkezdtek hozzáedződni az enyhén szólva igencsak szokatlan intenzitású melóhoz, sőt már nem kellett minden oldalnak hatszor nekifutnom az elütések miatt (nem ám hibajavítás, "főnökasszonyom" egyetlen szempillantással szúrta ki az ilyesmit, nála gyakorlatilag kizárólag a hibátlan szöveg ment át a szűrőn). Ezzel együtt félelmetesen rövid ideig tartott ez a korszak, igaz, hogy később nagy hasznát vettem, amikor két röpke év múlva a soron következő "irodai" munkaköröm folyományaként igazi 286-os gép klaviatúráját kellett simogatnom (bár amikor először írni kezdtem rajta, sikoltozva kérték a kollégák, hogy legyek olyan jó, és méltóztassak eldobálni a kalapácsokat a kezemből. Jól van, gyerekek, bocsánat, én nyomdából örökölt negyvenkilós írógép billentyűihez szoktam. Ráadásul elkerült a Commodore szindróma is.)
Aztán elszabadult a pokol(i gyorsulás) velem is, mint oly sokunkkal, és végig(s)írtam minden olyan eszközt, ami azóta a piacon megjelent. Felbecsülni sem tudom, hány gépelt oldalnyi szöveggel terheltem meg világot az általam ismert minden nyelven.
Egyszóval, nem azok közé tartozom, akik kizárólag netszlenges kommunikációra használják a gépet, és az esetek többségében a tőlem telhető legnagyobb választékosság látszatával kell fogalmaznom (na ez az, ami csak rapszodikusan jön össze).
Mit látok én a gépírásban? A kényelmet. A szó összes, lehetséges értelmében.
Eleve a technikai fejlődés tudatalatti célja szerintem alapvetően a kényelem. Minél könnyebben, minél kevesebb erőfeszítéssel, minél rövidebb idő alatt és minél hatékonyabban oldani meg egy adott feladatot, és ha már elértünk egy bizonyos szintet, lehet dolgozni azon, hogy még könnyebben, kevesebb erőfeszítéssel, gyorsabban, ésatöbbi tudjuk ezt a jövőben kivitelezni.
Persze, nevezzük mi ezt sokféleképpen, de ha levetkőztetjük a kérdést (mint azt a bizonyos Margót) bizony a kényelem marad, hiszen - csak egy példa - nem azzal akarunk gyorsabbak lenni, hogy naphosszat sprintelünk, hanem járműre ülünk, kettőtől sokkerekűig.
Pontosan ez vonatkozik a gépírás kérdésére is, azokon az eszközökön keresztül, amelyekhez az emberi zsenialitás nap, mint nap szolgáltat újabb és újabb kütyüket.
Fizikai, kommunikációs, információáramlási kényelmet.
Ennek a kényelemnek viszont egyéb markáns, komoly folyománya is van. Ma már nem kérdés, hogy a világ jelentős részének esélye sem lenne a saját közegén belül versenyképesnek maradni klaviatúra nélkül. És úgy gondolom, hogy a legnagyobb botorság is lenne akár nemtörődömségből, akár elvből, akár szentimentalizmusból mások kezében hagyni ennek a kényelemnek az előnyeit, azzal, hogy nem veszünk tudomást a fejlődésről, vagy nem vagyunk hajlandók követni.
Amikor az első igáslóval "szállítmányozni" kezdtek, le is áldozott volna azonnal azoknak, akik nem követik a példát. Ugyanez vonatkozik minden tudományos újítás felhasználójára, a nyomdától a lézeres szívsebészeti eszközökig. Különös tekintettel arra, ha az újítás tárgya munka-, urambocsá termelőeszköz.
Ergo lehetek bármennyire szentimentális, ha minden barátom, tanárom, iskolám, partnerem, szállítóm, vevőm klaviatúrán kommunikál, akkor kérem mese nincs. Vagy elfogadom a fejlődést, és én is így teszek, vagy úgy húznak el mellettem, mint a gyalogkakukk. Harmadik alternatíva, hogy tudatosan választok olyan életmódot, amelyben a klaviatúra nem szempont. Ennek is megvan a szépsége, döntés kérdése.
De szerintem lépést tartani (amennyiben azt nem helyezzük görcsösen, betegesen mindenek elé) alapjaiban nem rossz dolog. Fiatalabbnak érzi magát tőle az ember.

Újra folyt. köv....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése