A hetekben volt alkalmam eltölteni négy napot Salzburgban és Kitzbühelben. Munka volt ugyan, nem turistaút, de az időbeosztás úgy hozta, hogy napközben bőven volt időm mászkálni, így érkezésem másnapján, délelőtt, elindultam Salzburgban az orrom után.
Szóval sétálgattam az óvárosban, figyelve nagyjából arra, hogy az iránytű a fejemben túlzottan ne kuszálódjon össze. Ilyenkor szokásom, hogy főleg templomtornyok alapján tájolom be a helyzetemet, mint annó a hegyekben a magányos fenyők, tölgyek, vagy éppen sziklaormok szerint. Ezek alapján viszont nem is volt nehéz dolgom, mert torony volt bőven, lépten nyomon.
Az viszont kissé meglepett, hogy az egyik "toronyiránt" követésével, egy épület boltíve alatt átsétálva, maga a Szent Péter temető sírkertje tárult a szemem elé. Az évszámokat látva, gyermekkorom izgalma fogott el, annó rengeteget mászkáltunk a Jézuskiáltó oldalában, minél régebbi sírköveket keresgélve a városi, vagy a timafalvi temetőt körülvevő bozótosban. Amikor meg érdekességeket találtunk, mint amikor a bozótban utat vágva rábukkantunk a Haller család egyébként minden járt ösvényről láthatatlan, támfallal erősített, sokgenerációs sírhelyére, már szó szerint kalandfilmben éreztük magunkat.
Ezt az felfedező érzést váltotta ki belőlem a meglepetésszerűen elém táruló sírkert, a templom falain kialakított lapidárium, a katakombák, a kovácsoltvas rácsajtók mögé zárt régi családi kripták látványa.
Akkor roggyant meg viszont a térdem, amikor a legutóbbiakhoz mentem közel, és a feliratoknak olyan gazdagsága tárult elém, hogy képtelen voltam nem csattogtatni egy kicsit a fényképezőgépet.
Úgyhogy lássunk egy kis ízelítőt a kézzel írt feliratok kézzel történt faragásának eredményéből... Elnézést az amatőr felvételek miatt :). Amit különösen érdemes megfigyelni: a fraktúr kezdőbetűk filigrán díszítését és a folyóírások légies könnyedségét. Le a kalappal a kőfaragók előtt is...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése