2014. szeptember 2., kedd

A Nagy Háború...



"Kedves Mariska!

Tudatom veled, hogy legkésőbb pénteken eltranszportálnak Krosznora; tehát ha szombaton, esetleg pénteken kapod csak e lapot, úgy ne jöjj hozzám, mert ugyis hiába.
Én jól vagyok; neked is kivánom tiszta szivemből. 
Kedves szüleidnek köszönöm jóságukat, amiért nem tagadtak meg most, mikor bajba jutottál félig-meddig; adja a Végzet, hogy visszafizethessem, de anélkül, hogy arra rászoruljanak. 
Tisztelem Apád, Anyád és Testvéreidet, Téged pedig csókollak képzeletemben számtalanszor. 

József"

Tóváros, 1915. augusztus 4.




Két nap múlva lesz kilencvenkilenc éve és egy hónapja, hogy postai pecsét kerül erre a lapra. Egyszerre van borzasztóan távol és hátborzongatóan közel. Azt hittem először, hogy csak a gyönyörű kézírás fog meg a külső borítón.
De nem, nem csak ennyi történt. Nem tudott csak ennyi történni. Mintha egy hatásvadász filmjelenetben venné kézbe valaki, beleszédül, olyan elemi erővel ütik meg a szavak és filmkockák robbannak végig az olvasás alatt. Legalábbis engem...

Néhány sor megrázó szeretetről, háláról, a búcsú fájdalmáról, és mindarról, amit még le sincs bennük írva... én meg nem tudok elmenni ezek mellett, képtelen vagyok arra, hogy "csak szépírást elemezzek"...

Azért megosztom veletek... az átírásnál még a helyesírást is az "eredetiben" hagytam.

Emlékül a Nagy Háborúból...

Nyírfakéreg


"Kedves Anyuskám!

Mint lapom tanusitja, én - hála a világegyetem kormányzójának - eddig még egészséges vagyok. 
Ezt kívánom elsősorban Teneked is!!!

József"

1916. Július 6-án


És egy hosszabb levél, amikor még idő van rá...


   "Kedves Mariskám!

  Kerek egy hete, hogy 20 koronát tartalmazó leveledet kézhezkaptam. Azóta: "Semmi hír és semmi válasz"... Biztosan van megint valami akadálya a postának!
   Olvasom, hogy a szerbek szorulnak a német sógor által támogatot offenzivának következtében!
  Őszinte örömömre szolgál, hogy Te is egészséges vagy; legalább azon tudatban várom a reám következő események fejlődését, hogy testi bántamaid nem lévének, könnyebben viseled el a lelki, azaz szellemieket. 
  A Paulának irtam egy pár sor, amelyben megköszönöm az általa küldött csokoládést és czukorkát; de a félreértést elkerülendő megirtam azt is, hogy nem revanzsra számítva küldtem neki azt a gyürüt. 
  Elhozattad Lelkem a Csengery utczában levő holmit? Csak annyit irjál, "igen" vagy "nem". 
  Most igazán hangulatteljes az életem, ugyanis a zenészek közé kerültem, azaz 


az ő helyiségükbe helyeztették a priccsemet, a sokaktól megirigyelt rendes szalmazsák- és vánkosommal együtt. (Jelen soraimat is a Mozart zeneszerző által komponált gyakorlati hangoktól kisérve irom. Azért olyan érzelgősek!)
  Ezen áthelyezésem azért vált szükségessé, mert századomnál-levőségre értve, lefogytam az 1-re és személyiségemet nem találta jelenlegi Uristenem; Örmester ur No. 2. elegendőnek arra, hogy külön szobát bírjon. Közülünk ugyanis 3 elment Dévénybe kurzusra (Ha Örmester ur No. 1. is ugy akarja ahogy én szeretném, ugy deczemberben reám kerül a kurzussal a sor), 3 a kurzust végigszenvedtek vagy inkább végigélvezettek? szabadságra, az Öreg Uristen, szakaszvezető, káplár, és talán a harcztéren leendő partnerek (most még közlegények, de már megvették a csillagot, mikor elmentek; Segítse az Uristen, tiszta szivemből kivánom nekik, jó fiuk voltak) tömegétől kisérve szám szerint 19. a harcztérre. 
  Lak- és szintén tanulóknak nevezett 22 és mégis 18 (ja, Te nem érted a magasabb matematikai számítást! Kulcs vagy mi egyéb kell hozzá) társam vegyes korral, de egy czéllal, kettő kivételével nagyon szeretik a magyar... gulyást. 
  Nem is képzeled, milyen nehéz a helyzetem, amikor neked irnom kell. Mert Ha a saját személyem körüli dolgokat irom meg, akkor feltétlenül kishitüséggel kell hogy megjelenjek előtted soraimban, ha pedig az általánosságokat érintő dolgokról találnék írni, egyszerüen a czenzura joszivűségére vagyok utalva. Soha nem tudhatom, hogy vajjon meg-e kapod soraim.
  Ami a saját helyzetemet illeti, mondhatnám, hogy eddig még türhető (Tekintettel azoknak a helyzetére, akik nem bírva a lengyel nyelvet a mieink közül kikerülnek).
  Egészségem - a minden évben részletszedőhöz hasonló pontossággal megjelenő köhögést kivéve - elég jó. 
  Mindenkit tisztelve, Téged meg számtalanszor csókolva maradok: 

Józsi"



Van még belőle. Talán egyszer lesz lelkemnek annyi ereje, hogy mind átírjam, és megosszam azokkal, akiknek arra is van erejük, hogy elolvassák.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése