2014. április 18., péntek

A DÖNTŐ... "Szépírás a kézírás III" és "Ékes Rovás I"


Hát, mint minden verseny, ez is véget ért, és az az igazság, hogy nem csak a résztvevőknek volt élmény, hanem speciel nekem is. (előzmények ITT és ITT).

Láttam újra izgalmat, örömöt, csalódást, érdeklődést, boldogságot, és igen jó volt azt érezni, hogy megint volt egy esemény, ami egy kis időre jótékonyan rántott ki a mindennapokból. 

Valójában nem hivatalos "helyzetjelentést" akarok tenni, a Weiss Manfréd Szakközépiskola honlapján minden tökéletesen le van írva (link itt a cikk végén). Fotókat is onnan csemegéztem, persze ott több van :)

Én csak ízelítőt nyújtok, jobbára saját nézőpontomból. 


Hadd ne mondjam mindenekelőtt, hogy még így, negyvenhárom évesen is gyakran furcsa érzés másokat látni az iskolapadban, úgy látszik, a "diákérzést" én már sosem fogom kinőni. De nagyon jó volt látni, ahogy dolgoztak. És már akkor sejtettem - egyik-másikra munkája közben ránézve -, hogy jogosan éreztük, tényleg nem lesz egyszerű dolgunk az elbírálásban. 


Ahogy a betűlavina mindkét oldalon levonult, tettünk egy kis vargabötűt tettünk néhány régi írószer és alfabétum irányába.



Fakanál a pácban: a lányokkal leszögeztük, hogy némely konyhai eszközök kiválóan használhatók művészi célokra is, nem feltétlenül a konyhaművészetet értve ezalatt.


Mivel nekem sürgős sebességgel rohannom kellett "zsűrizni", a rovás-előadások vették át az uralmat a jelenlévők figyelme felett.



Közben a könyvtárban elkerekedő szemekkel javítottuk és osztályoztuk a munkákat (itt már a végső tanácskozás).


És hát Kollár igazgató úr végre kioszthatta a nyereményeket is.


És - exhibicionizmusomat meg nem tagadva - én is kioszthattam egy meglepetés különdíjat. Eltökélt szándékom volt, hogy helyezéstől függetlenül adom oda annak, akinek a munkája engem legjobban megfog, teljesen szubjektív esztétikai szempontból. Hát, ez most tökéletesen egybevágott az első helyezéssel is, úgy tűnik, az objektív pontozásos rendszer is ezt a munkát találta legjobbnak.



Remélem, jövőre is sokan fogunk találkozni, és ahogy telik az idő, csak egyre nevesebbé fog válni ez az "annó" kis önerős kezdeményezés. Már most kristályosodik bennem, hogy a következő feladatok miben lesznek mások, érdekességben, kihívásban, mert jólesőbb érzés az, amikor az ember olyan eredményt ért el, amiért élvezettel kellett megdolgoznia.

Megtisztelő volt újra összedolgozni a csapattal, és otthon érezni magam köztük. 

Nem írom le egyenként, kinek mi köszönhető, kéretik elolvasni az iskola beszámolóját, minden szépen le vagyon írva :) Én mindenkinek köszönöm. 

Az eredeti fotók, a beszámoló, a döntősök pontszámai, a munkáik, a nyertesek és még több fotó alább az iskola nevére kattintva: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése