Amikor úgy döntöttem, hogy beállok az internetes naplót vezető sokaság táborában, igazából az volt a legfőbb motivációm, hogy megosszam az érdeklődőkkel a kalligráfia útvesztőiben tett (és ma is folyamatban lévő) bukdácsolásaimat. Egyelőre nem tudok arról, hogy bárki más is művelne hasonlót a latin betűs kalligráfia kapcsán. És hátha lesznek olyanok, akik a soraimat olvasva igen értékes időt spórolhatnak meg azzal, hogy nem szaladnak bele ugyanazokba a zsákutcákba, nem követik el ugyanazokat a hibákat, és nem kell kutakodással tölteniük időt azokhoz a felismerésekhez, amelyekről itt esetleg szó esik. Ha már egyvalakinek értékes az információ, már meg is érte. Ha valakinek az jó, hogy hozzám hasonlóan dolgozzon, arra is jó. Ha valakit meg arra sarkall, hogy csak úgy NE, szintén megtalálhatja a számítását :). Amúgy is sokat tűnődöm ezeken a technikákon, igazán nem sokkal több energia ezeket a tűnődéseket idevésni.
A kezdő bejegyzéssel viszont voltak "problémáim". Persze, lehetett volna simán csak a szokásos, hogy helló, én is itt vagyok, én is benaplóztam magam, egy emberrel ismét bővült a tábor. Ez eléggé snassz apropó lett volna, mert igazán nem gondolhatom, hogy a személyem olyan ütőerőt képviselne, ami hírértékűvé tegye beszállásomat ebbe a műfajba.
Egészen addig, amíg fel nem fedeztem egy kedves ismerősöm által egy olyan friss dokumentumot, ami ismét aláhúzza, mi tud történni akkor, amikor a kalligráfia elfoglalja az őt megillető helyet.
Igen, ez egy királyi dokumentum.
Igen, ez egy király(i) kalligráfia.
Igen, ez II. Erzsébet hozzájárulása Kate és William néhány nappal ezelőtti esküvőjéhez.
Elkövetője Tim Noad. Kézzel írva, és kézzel díszítve. A heraldikai elemek aranyozva.
Kezdő lökésnek nem rossz...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése